Perspektívák
Az iszlám fundamentalizmus veszélyei
Az Afganisztáni háború jelenleg a destabilizáció időszakát éli, melyre ugyanakkor semmi esetre sem szabad a kivonulás válaszát adnia a NATO-nak, így Magyarországnak sem. A Szövetségesek politikai manőverekkel álcázott, már-már kétségbeesettnek tűnő visszavonulási szándékának körvonalazódása már nem pusztán az afganisztáni, de a globális – elsősorban nyugati – biztonsági helyzetre nézve is fokozottan ártalmas, ezért ezen a vonalon tovább gondolkodni ellenjavallt. Fel kell ismerni: a NATO tagországok szerepvállalásának csökkenése, illetve a visszavonulásuk lehetőségének megcsillanása is elegendő volt ahhoz, hogy a tálibok és az al-Qaeda bátorságot merítsenek és újabb terrortámadás-sorozattal fenyegetvén adjanak ultimátumot a Nyugatnak.
Az iszlám radikálisok politikai nézeteinek alapja a VII. században létrejött iszlám kalifátus, mely Mohamed próféta tanait követendő az egész Közel-Kelet egyesítését kívánta megvalósítani. Ez az idealizált jövőkép összeolvad a nyugati demokratikus társadalom és értékrend kompromisszumok nélküli elutasításával, továbbá azzal a szándékkal, hogy a nyugati politikai és gazdasági befolyást teljesen kiszorítsák a muszlim világból. Ennek fényében, ha a helyzet optimális megoldása előtt kivonulna a Nyugat Afganisztánból, nem csak katonailag, de gazdaságilag is teljesen maga mögött kellene hagynia az egész iszlám térséget annak érdekében, hogy elméletileg szavatolja állampolgárai biztonságát. Egyrészt be kell vallani, hogy a Nyugat ilyen áldozatvállalásra nem hajlandó, másrészt nem szabad azt feltételezni, hogy ennek teljesítése révén az iszlám fundamentalista ideológia megszűnne létezni, miután elérte céljait. Az iszlám fundamentalista, fanatikus vallási ideológiát alapul vevő szeparatista szervezetek természetükből adódóan újabb és újabb radikális ábrándokat kergetnének – vagy védekeznek, vagy támadnak, azaz nyugalmi állapotban soha nincsenek.
A Magyar Kormány döntése úgy gondolom, helyes, hiszen részvételünk – bármennyire is népszerűtlen az a magyar közvélemény szemében – egyfelől szükséges, másfelől pedig NATO-tagságunkból kifolyólag el is várható. Egy nemzetközi szervezet tagjának lenni logikus módon nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent, melyeknek eleget kell tenni. Ennek kapcsán többekben felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos Magyarország számára a NATO-tagság. Adott ország állampolgárainak jelentős része a hadi költségvetést, vagy akár a NATO által szavatolt kollektív biztonságot – főleg nyugaton – nem képes értékelni, mert nem látja át annak előnyeit. Úgy hiszem, ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a nyugati világot manapság „uraló” generáció a béke és biztonság állandónak tűnő állapotában nőtt fel, abban a hitben, hogy az megingathatatlan, így az megszokott számára és hajlamos megfeledkezni arról, hogy mi nyújtja annak garanciáit.
Dr. Gyarmati István volt NATO Nagykövet személyi asszisztenseként lehetőségem nyílt részt venni a Szlovák Atlanti Bizottság (SAC) által szervezett, szeptemberi GLOBSEC 2010 Konferencián. Itt a fentiekhez részben kapcsolódóan elhangzott egy általam alapvetően tévesnek vélt megközelítés egy magasrangú diplomatától, aki – némiképpen igazodva az aktuális afganisztáni stratégiához – kifejtette: „a biztonság és a fejlesztés kéz a kézben járnak egymással, hiszen az afgán fiataloknak munkahelyeket kell biztosítani, jövőképre van szükségük.” Vitánk során kifejtettem, hogy a minimálisan elvárható biztonság szint stabilizálásának hiányában semmi sem működhet zavartalanul és megfelelően, a prosperitás így nem lehetséges. Elmondtam, hogy – különösen Afganisztán tekintetében – nem szabadna megfeledkezni a nemzetépítés „aranyszabályairól” sem, melyek alapja folyamatainak helyes sorrendjében manifesztálódik, az alábbiak szerint.
Az Afganisztáni háború – „Véssék az eszükbe: nyerésben vagyunk és nyerni is fogunk.”
Idestova tíz éve már, hogy az Afganisztáni háború a figyelem középpontjában áll, a kezdetektől megosztva a közvéleményt, a témában érintett szakértőket, politikusokat és a diplomáciai világot. Sokunkban régóta felmerül a kérdés: Mi a valódi oka és jelentősége az Afganisztáni háborúnak? Miért tart még mindig az intervenció, illetve, egyáltalán miért van szükség arra, hogy Magyarország is részt vegyen a misszióban? 
