Mindenki hozzon magával még egy gyereket!

Ismét előkerült a FIDESZ-en belül az eredetileg Révész Máriusz nevéhez fűződő elképzelés, amely a szavazati jogot oly módon bővítené, hogy a gyermekek érdekérvényesítése érdekében plusz szavazatokat biztosítana a gyermekes családok számára. A terv jelentős mértékben borítaná fel a választások eddig megszokott mechanizmusát, és jóval nagyobb zavart okozhat, mint a határon túliak számára esetlegesen megadott szavazati jog.

Ugyanakkor el kell ismerni, a kezdeményezőknek némiképp igazuk van. A jelenlegi, rövidtávú haszonszerzés által motivált politika nem kedvez a jövő generációk számára, amelynek lehetősége sincs arra, hogy a jelen körülmények között érvényre juttathassa elképzeléseit, vagy netán felemelhesse hangját a rövid távon előnyös, ám hosszú távon akár súlyos károkkal járó döntések ellen (lsd. nyugdíjrendszer, a környezetet rongáló, ám nagy anyagi haszonnal járó beruházások…etc.) . Hiányzik tehát a lehetőség, hogy a mindenkori 18 év alatti generáció saját, jövőbeni érdekeinek védelmében felszólalhasson, netán az urnák előtt tiltakozhasson az ellen, hogy a döntéshozók milyen törvényeket, rendelkezéseket alkotnak meg. Ez pedig némiképp konzerválja a politika rövidtávúságát, és a választók egy igen széles körét szorítja ki a döntéshozatal befolyásolásából. E problémát természetesen nem csak a FIDESZ-en belül érzékelik, a téma kiterjedt külföldi szakirodalommal is rendelkezik, amelyben nem csak magát a problémát, de annak esetleges megoldási lehetőségeit is vázolják (pl. a pártokon belüli jövő generációért felelős képviselők választásával, vagy külön, a jövőt szem előtt tartó képviselők kijelölésével, akik csak korlátozott jogokkal rendelkezhetnének a parlamenti döntéshozatalban).

Látni kell ugyanakkor e tervezeteknek a gyengeségét is, melyek közvetve/közvetlenül kapcsolatban vannak a FIDESZ tervezetével is. Egészen pontosan arra kell gondolni, hogy egy – a jövő generáció képviseletével megbízott – képviselő esetében vajon mi is garantálja, hogy ő ténylegesen azokat a szempontokat fogja munkája során érvényesíteni, és nem mozdul el e helyett pártérdekek irányába? Plusz attól, hogy képviselőket kap a jövő generáció, vajon ki jogosítja fel őket arra, hogy meghatározzák, mit is akarhat a jelenkor ifjúsága a jövőben? De hasonlóan instabil lábakon áll a FIDESZ javaslata is, mely a szülőket ruházná fel azzal a joggal, hogy gyermekeik helyett az urnákhoz járulhassanak. Szép gondolat, ha hiszünk abban az idealisztikus elképzelésben, hogy a szülők ténylegesen a gyermek érdekeit figyelembe véve fognak szavazni, és nem saját érdekeik, szimpátiájuk, pártidentitásuk alapján húznak majd eggyel több x-et. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mi van abban az esetben, ha az apa és az anya pártállása ellenkező? Ebben az esetben vajon ki lesz jogosult a gyermek helyett a szavazati jogot gyakorolni? És természetesen a folyamatból kihagyjuk a legfontosabb szereplőt, a gyermeket, aki könnyen lehet, hogy 14-17 év közötti kora ellenére talán már rendelkezik egyfajta világképpel, ami alapján esetleg dönthetne a választások során, ám mivel helyette a szülei jogosultak szavazni – akik vagy figyelembe veszik a gyermek preferenciáját, vagy nem -, továbbra is kimarad a döntéshozatali folyamatból.

Természetesen a probléma jogosságát nehéz elbagatelizálni, és kétségtelen, hogy a gyermeki választási jogosultság még hosszú időn keresztül napirenden maradhat akár hazai, akár nemzetközi szinten. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy a FIDESZ által felvetett javaslat lenne a megoldás e kérdésre, hiszen azáltal a gyermekek nem jutnának közvetlen érdekérvényesítési lehetőséghez. Mint ahogy az sem lehet megoldás, hogy életkori korlát nélkül teremtünk lehetőséget a szavazásra, hiszen bár ez elméletben kétségtelenül jól hangzik, nem növelné drasztikusan a választási részvételt, és a 14 év alatti generáció és érdekei ugyanúgy kiszorulnának a döntéshozatalból, mint most, hiszen részvételük nulla, vagy legalábbis minimális lenne. A megoldás talán valahol a kettő között lehetne, oly módon, hogy – az osztrák önkormányzati választásokhoz hasonlóan – csökkentjük a választói életkor határát – akár drasztikusan is -, míg a választásról lemondó, vagy önálló politikai öntudattal nem rendelkezők esetében pedig a jövő generációért felelős személyeket alkalmazunk, természetesen jelentős kontrollal. A helyzet ironikusságát ugyanakkor leginkább az teremti meg, hogy kormányunk aktívan lép fel egy politikai részvételt talán nem is igénylő réteg érdekében, a demokrácia csillogó zászlaját lobogtatva, miközben az ország demokratikus politikai kultúrája valahol a balkáni szinten stagnál. Pedig tudhatnák, hogy demokrácia az azt üzemeltető emberek nélkül nem működik.