Az önkormányzati választások meglehetősen egyértelmű eredménnyel szolgáltak az ország jelentős részében. Mégis voltak olyan „renitens” települések, amelyek lakói voltak olyan bátrak/bolondok, hogy szembe mertek menni a közvélemény többségével, és településük élére nem a jelenleg 2/3-os többséggel kormányzó párt aspiránsát választották. Ez önmagában még nem lenne tragédia (legfeljebb az elbukott jelöltek számára), hiszen legrosszabb esetben is maximum a kormányzati források szűkülésével járhatott volna együtt. Mindez azonban csak abban az esetben lenne igaz, ha a Tisztelt választók nem csupán az adott polgármester-jelölt iránti szimpátiájukat vagy épp ellenérzéseiket fejezik leadott szavazatukkal, hanem kicsit tovább gondolkodva a képviselőjelöltekre leadott voksok során is elmélkednek kicsit, és ha már nem fideszes polgármestert választanak, akkor megpróbálják hozzá biztosítani a közgyűlési többséget is (persze el kell ismerni, ezért senki nem kampányolt, a megválasztásra került polgármesterek is megelégedtek saját diadalukért való küzdelmükkel). Ugyanis ha erre sor került volna, nem áll elő olyan helyzet, mint ami Esztergomban és Szegeden.

Nehéz idők járnak a Magyar Szocialista Párt háza táján. Bár a párt útkeresése és hanyatlása nem ma kezdődött, a 2010-es országgyűlési, október 3-án pedig az önkormányzati voksolások mindenki számára világossá tették, mekkora a gond a szocialistáknál. Hogy mentsék a menthetőt, kisebb-nagyobb viták árán, de a párt eddig egyben maradt. A kampány és a választások elmúlásával viszont kirajzolódtak a párton belüli ellentétek és több lehetséges forgatókönyv látszik ma az MSZP sorsát illetően.

 Az idei év nem csak a forradalmi tavasz és a mindent elsöprő őszi választásról lesz emlékezetes, legalábbis jó pár ezer embernek nem ez lesz a 2010-es év legnagyobb momentuma. A tavasz és a nyár meghatározó eseménye nem a szavazófülkék forradalma, hanem a tiszai árvíz volt, mely több települést magával sodort, mely hónapokig alig apadt, ahol az újjáépítési munkálatok még be sem fejeződtek. Erre most a balatonfelvidéki Kolontár település nevét tanulja egy egész ország, de nem a pozitív hír kategóriában.

 Hétfőn dél után pár perccel a már említett településen található vörösiszap-tározó gátfala omlott le, elárasztva a környező településeket is (Devecser, Apácatorna, Kisberzseny, Somlóvásárhely, Tüskevár), mintegy egymillió köbméter vörösiszappal. A kár még felmérhetetlen, a lakók 2 órát kaptak arra, hogy összeszedjék a szükséges holmikat, mert a vörösiszap és annak lúgja, a marónátron tönkretette nemcsak a földeket, de Farkas Béla, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. igazgatója szerint valószínűleg az egész élővilág kipusztult a Marcal folyó felső szakaszán. Ez a környezetvédelmi katasztrófa nagyobb léptékű, mint az árvíz, a különbséget az előbbi idézet okán nem is kell leírni.

Az ország településeinek többségében sikeresen véget ért az önkormányzati választás, a legtöbb helyen a már előre megjósolható FIDESZ győzelmet eredményezve. A narancsos párt sikerét ugyanakkor némiképp beárnyékolja Magyarország déli szegletének, azon belül is Csongrád megyének 2 települése: Szeged és Makó. A két város ugyanis már-már példa nélküli teljesítményt hajtott végre....azért csak majdnem, mert e két hely a 2006-os nagy böszmeség közepette is megőrizte szocialista többségét a helyi közgyűlésben, és MSZP-s polgármesterét. A korrektség kedvéért érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy erre még pár másik település is képes volt.

Ami miatt Szeged és Makó kiemelt figyelmet érdemel, az nem is csupán a választások eredménye. Hiszen az sem egy dicsmenet az MSZP számára, mert bár Botka László a választóknak köszönhetően polgármester maradhatott, ám a közgyűlési többségének búcsút inthetett (Makó ebből a szempontból kétségtelenül jobban járt, mivel valószínűleg az eddig regnáló Búzás Péternek megmarad a többsége a közgyűlésben). A valódi ok, ami vizsgálatra érdemessé teszi a két települést, az a helyi és országos fideszes szervek inkompabilitása a jelöltállítást illetően. Érdemes a két város sorsát külön vizsgálni.

 Nyakunkon az önkormányzati választás, jó gyerekek módjára már csak ötöt kell aludnunk addig, hogy kiderüljön, megismétlődik-e a tavaszi "forradalmi" siker a Fidesz részéről. Most azonban nem annak esélyeit akarnám felvázolni, közvélemény-kutatási adatokkal sem fárasztanék senkit, csak szimplán sorba vennénk Orbán Viktor kampányzáró körútjának állomásait, melyek sorrendben: Szeged, Tatabánya, Szombathely, Miskolc és Makó. Helyi érdekeltségű hallgatók blogjaként pedig fókuszáljunk az első állomásra, Szegedre.

 A szimbolikus jelentőségen túl aktuálpolitikai szerepe is van a városnak. A tavaszi narancsos győzelem után most az országos MSZP-s átlag felett jóval magasabban teljesítő polgármester mérettetik meg a szavazók által. Botka László igencsak érdekes kampányt folytatott, a Szeged Kártya szeptemberi bevezetése és polgármesterként végzett reklámozása minden kétséget kizáróan kampányfogás, a kérdés csak az, B. Nagy László győzelme esetén az üzletek listája vajon nehezebb helyzetbe kerül-e az önkormányzati ügyintézés és engedélyezések során...