Afganisztáni kiútkeresés – hibák, veszélyek és alternatívák (4. rész)

 

Magyarország 2003 óta vesz részt az afganisztáni misszióban és 2006 októberétől felel Baghlan tartomány területének biztonságáért és rekonstrukciójáért. A Magyar Kormány 2010 októberében úgy döntött, továbbra is kitartunk Afganisztánban és nem vonja ki a magyar kontingenst.

 

A Magyar Kormány döntése úgy gondolom, helyes, hiszen részvételünk – bármennyire is népszerűtlen az a magyar közvélemény szemében – egyfelől szükséges, másfelől pedig NATO-tagságunkból kifolyólag el is várható. Egy nemzetközi szervezet tagjának lenni logikus módon nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent, melyeknek eleget kell tenni. Ennek kapcsán többekben felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos Magyarország számára a NATO-tagság. Adott ország állampolgárainak jelentős része a hadi költségvetést, vagy akár a NATO által szavatolt kollektív biztonságot – főleg nyugaton – nem képes értékelni, mert nem látja át annak előnyeit. Úgy hiszem, ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a nyugati világot manapság „uraló” generáció a béke és biztonság állandónak tűnő állapotában nőtt fel, abban a hitben, hogy az megingathatatlan, így az megszokott számára és hajlamos megfeledkezni arról, hogy mi nyújtja annak garanciáit.

 

Ebből következik, hogy természetesen magyar honfitársaink sincsenek egyedül például az Afganisztáni háborút illető áldozatvállalással vagy a NATO-tagságból adódó hadi kiadásokkal szembeni ellenérzéseikkel. 9/11 fokozatosan elmosódó borzalmas emlékének több éves távlatában már az amerikaiak is egyre határozottabban tiltakoznak a magas hadi kiadások ellen, különösen a 2008 óta tartó gazdasági világválság hatásait érezvén, beszűkítve ezzel az Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikai mozgásterét – nem tudatosan, de veszélyeztetve többek között az Afganisztáni intervenció sikerét, de saját biztonságukat is.

 

Úgy vélem, hogy a NATO-tagországok közvéleményének egyszerűen meg kellene próbálni elmagyarázni és átláthatóbbá tenni az ilyen és ehhez hasonló beavatkozások szükségszerűségét és preventív jelentőségét, hiszen megfelelő választói támogatottság hiányában a hosszabbtávú katonai vállalkozások is kudarcra vannak ítélve. Éppen ezért az amerikai állampolgárokat – és így a magyar közvéleményt is – szükséges rávezetni arra, hogy mivel gazdasági és politikai összefonódások miatt mindannyian a Nyugathoz tartozunk, melynek védelme közös érdekünk, hiszen annak bárminemű sérülése a mindannyiunk életére hatással van. Egyébiránt – és az előbbivel szoros összefüggésben – azt is fontos felvázolni, hogy az aszimmetrikus konfliktusok korszakát éljük, melyből következik, hogy a fegyveres küzdelmek nem konvencionálisak, így a háborús veszélyek is sokkal összetettebbek és fokozottabbak, mint a történelem során valaha. Ez azt jelenti, hogy napjainkban a biztonsági kockázat elsősorban nem országokban, hanem fegyveres szervezetek tevékenységében manifesztálódik, amelyek nem a hadviselés szabályai szerint küzdenek, így kiszámíthatatlanságuknál fogva a civil lakosságot is minden szégyenérzettől mentesen fenyegetik. Bizonyos államok – mint például Irán, vagy mint egykor Afganisztán és Irak – a legkülönbözőbb módokon támogatnak terrorista szervezeteket, különféle politikai és gazdasági érdekektől motiválva. Amikor pedig terrorista csoportok zavartalan tevékenysége észlelhető akár egy őket pártoló állam területén, javasolt a mihamarabbi beavatkozás, még mielőtt komoly károkat okozhatnának a célországnak és ártatlan emberek halnának meg. A nemzetépítéssel párosuló intervenciók célja tehát elsősorban az, hogy azokat a harcokat, amelyeket lehetőségünk van az életünkre törni akarók fészkeiben megvívni, ne az utcáinkon kelljen megvívnunk, másodsorban pedig az, hogy jogállami kereteket és demokratikus rendet felállítva az adott országban hosszútávon is megelőzzük újabb olyan krízisek kirobbanását, melyek veszélyeztethetik az adott ország térségének stabilitását, így a nemzetközi közösség egyensúlyát és békéjét egyaránt.

 

Fontos a közvélemény tudtára adni azt is, hogy a fentiek mellett egy nemzetépítő intervenciót megtervezni és lebonyolítani amellett, hogy célszerű, ráadásul olcsóbb is, mintha országainkban fokozottan növelni kényszerülnénk a készültséget, elviselnénk a belföldi biztonsági szint csökkenésével járó gazdasági visszaesést, vagy terrortámadások sorozata által okozott károk helyreállításába ölnénk százmilliárdokat, melyek a probléma kezeletlensége és elburjánzása miatt újra és újra bekövetkeznének.

 

Barkóczy Dávid

nemzetközi kapcsolatok és biztonságpolitika

 

zárás holnap