Az ország településeinek többségében sikeresen véget ért az önkormányzati választás, a legtöbb helyen a már előre megjósolható FIDESZ győzelmet eredményezve. A narancsos párt sikerét ugyanakkor némiképp beárnyékolja Magyarország déli szegletének, azon belül is Csongrád megyének 2 települése: Szeged és Makó. A két város ugyanis már-már példa nélküli teljesítményt hajtott végre....azért csak majdnem, mert e két hely a 2006-os nagy böszmeség közepette is megőrizte szocialista többségét a helyi közgyűlésben, és MSZP-s polgármesterét. A korrektség kedvéért érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy erre még pár másik település is képes volt.
Ami miatt Szeged és Makó kiemelt figyelmet érdemel, az nem is csupán a választások eredménye. Hiszen az sem egy dicsmenet az MSZP számára, mert bár Botka László a választóknak köszönhetően polgármester maradhatott, ám a közgyűlési többségének búcsút inthetett (Makó ebből a szempontból kétségtelenül jobban járt, mivel valószínűleg az eddig regnáló Búzás Péternek megmarad a többsége a közgyűlésben). A valódi ok, ami vizsgálatra érdemessé teszi a két települést, az a helyi és országos fideszes szervek inkompabilitása a jelöltállítást illetően. Érdemes a két város sorsát külön vizsgálni.
Szegeden a helyi jobboldal évek óta képtelen megfelelő jelölttel ellensúlyozni a meglehetősen karizmatikus Botka fellépését. Bár az országgyűlési választáson Bohács Zsolt képes volt legyőzni baloldali vetélytársát, ám kiállásban ő sem vehette fel a versenyt a polgármesterrel. Ráadásul a szegeden belüli győzelme minimális volt, olyan körülmények között is, amikor az embereknek nem városuk, hanem az ország sorsáról kellett dönteniük, így a polgármesteri teljesítmény kisebb súllyal esett latba, mint októberben. Bohács Zsolt azóta eltűnt a szegedi közéletből, helyét B. Nagy László vette át, akiről rengeteget elárul, hogy ismertsége az elmúlt 2-3 hétben alig haladta meg a 30%-ot. Az már önmagában csodának tekinthető (bár elnézve a szegedi plakáthalmazt, ez mégsem az), hogy a választásokra legalább 60%-ra sikerült ezt a mutatót feltornásznia a pártnak. Ugyanakkor két hét reklám nem lehet elegendő arra, hogy hatásosan léphessen fel a polgármesteri székért, és ezt az eredmények is tökéletesen bizonyították. Eredményekre nem lehet szert tenni olyan jelöltekkel, akiket egy-egy választásra előhalászunk a "civil" szférából, majd két hónap alatt eladhatóvá próbáljuk őket tenni. Ehhez hónapok, ha nem évek szükségesek, mert az embereknek meg kell ismerniük az ellenjelöltet, és tudniuk kell valamit hozzá kapcsolniuk.
Makón épp ellentétes a helyzet. Ott nem a jobboldali jelölt ismeretlensége okozott problémát, hanem az ismertsége. Aki kicsit is követte a politikát, akár a helyi televízió közvetítésein keresztül, akár az újságokból, az a Mágori név kapcsán vagy az arrogáns stílust, vagy a különböző pártszervezési botrányokat (pl. az egykori polgármester-jelölt kizárását, a másikkal szembeni hangulatkeltést) fedezhette fel. Az átlagemberek beszélgetései is többnyire ezt a véleményt tükrözték. Talán mást nem is igazán lehetett kötni a jobboldali jelölt személyéhez. Mint ahogy az lenni szokott, az eredmény nem is lehetett más, mint kudarc. Méghozzá olyannyira nagy, hogy azért még a szintén jobbodali, ám függetlenként induló harmadik jelöltet sem okolhatják - mondván elvitte a szavazatokat -, mivel a kettőjük összesített eredménye sem éri el a polgármester szavazatszámát. Természetesen ez az eset sem maradhat konklúzió nélkül: mert szép dolog a párton belüli demokrácia, és a helyi szint döntési joga a jelölést illetően. Az egésszel azonban van egy icike-picike gond: ha felülről mégis beavatkoznak kissé a helyi szint dolgaiba, vagy éppen a helyi szervezetet sikerül csak azokkal feltölteni, akik egy adott jelölt "holdudvarába" tartoznak, akkor amellett, hogy egy nemes emberi testrészt sikerül szép fényesre "csiszolniuk", nem fog egy olyan személy a köreikből kikerülni, aki hiteles, és alternatíva állítására képes jelöltként fog az ott lakók számára megjelenni, és többet tud mondani annál az agresszív stílusnál, amit a mostani személyek képviseltek.
De vigasztaljon minden szomorkodót: legkésőbb 4 év múlva (a jelenlegi szabályozást alapul véve), újra választunk. Hogy kit, azt majd akkor meglátjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.