Az Együtt NEM Működés rendszere

 Az önkormányzati választások meglehetősen egyértelmű eredménnyel szolgáltak az ország jelentős részében. Mégis voltak olyan „renitens” települések, amelyek lakói voltak olyan bátrak/bolondok, hogy szembe mertek menni a közvélemény többségével, és településük élére nem a jelenleg 2/3-os többséggel kormányzó párt aspiránsát választották. Ez önmagában még nem lenne tragédia (legfeljebb az elbukott jelöltek számára), hiszen legrosszabb esetben is maximum a kormányzati források szűkülésével járhatott volna együtt. Mindez azonban csak abban az esetben lenne igaz, ha a Tisztelt választók nem csupán az adott polgármester-jelölt iránti szimpátiájukat vagy épp ellenérzéseiket fejezik leadott szavazatukkal, hanem kicsit tovább gondolkodva a képviselőjelöltekre leadott voksok során is elmélkednek kicsit, és ha már nem fideszes polgármestert választanak, akkor megpróbálják hozzá biztosítani a közgyűlési többséget is (persze el kell ismerni, ezért senki nem kampányolt, a megválasztásra került polgármesterek is megelégedtek saját diadalukért való küzdelmükkel). Ugyanis ha erre sor került volna, nem áll elő olyan helyzet, mint ami Esztergomban és Szegeden.

Az említett két település mintapéldája annak a káosznak, amit a kohabitáció kicsiny hazánkban képes kiváltani helyi szinten. A csongrádi megyeszékhelyet a választók ugyanis egy szocialista polgármesterrel, és mellette fideszes többségű közgyűléssel ajándékozták meg, míg Esztergomban a helyi civil- és pártösszefogás támogatását élvező polgármesterasszony lesz kénytelen szembenézni a kormánypárti közgyűlési többséggel. Önmagában ez még nem lehetetlenítené el az együttműködést, vagy épp a város működését abban az esetben, ha a FIDESZ képviselői komolyan gondolnák a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában foglaltakat, amely gyönyörű ódákat zeng az összefogásról, az erős és sikeres hazáról, és a közös munkáról. Ám úgy tűnik, nem gondolják. Mind Esztergom, mind Szeged esetében ugyanis a város működésképtelenségének a réme fenyeget, hiszen a szükséges közgyűlési többség nélkül a polgármesterek nem tudnak lényegében semmilyen lényeges intézkedést elfogadni. És a helyzet még tovább bonyolódik abban az esetben, ha a fideszes többség az alpolgármesterek számának korlátozásával nehezíti a vezetői munkát. Arról már nem is beszélve, hogy – ismét - nélkülözve az együttműködést és az összefogást, többségével nem élve nem vesz részt a város irányításában.

Az eddig leírtak csupán egyfajta vázlatot adtak arról, hogyan nem kellene működni ennek az országnak, és nem többek egyszerű vágyaknál. A valóságban azonban a politikai racionalitás elválik a vágyaktól, és egészen mást diktál. Márpedig épp előbbi tényező jelenik meg a FIDESZ képviselőinél. Hiszen együtt nem működésükkel könnyen kihúzhatják a talajt a polgármester alól, megakadályozva a komolyabb beruházásokat, és ezzel csökkentve a valószínűleg 4 év múlva esedékes újabb önkormányzati választásokon a vezető sikeres kampányának esélyét. De nem is feltétlenül kell nekik kivárni a fentebb jelzett hosszú időt, hiszen ha hatékonyan végzik munkájukat, akkor sikerülhet eljuttatni a várost a teljes működésképtelenség státuszába, amely kvázi alkotmányellenes helyzetet teremtve megadja a lehetőséget az Országgyűlés számára az önkormányzat feloszlatására, és új választások kiírására, ahol lehet majd azzal kampányolni, hogy milyen képtelenség együttműködni az aktuális  - nem fideszes – polgármesterrel. Természetesen e törekvéseknek is megvan a maguk veszélye, hiszen semmi nem garantálja, hogy a választók nem ellentétesen vélekednek majd, és hogy nem fogy el a következő voksolásig a most még magas kormánypárti népszerűség.

Mindezek után a történtek konklúzióját a „Hol van mindebben a választók/polgárok érdeke?” kérdésre adott válasz foglalja össze a leginkább, hiszen a politika már rég nem rólunk szól, sokkal inkább valami olyanról, ami minden politikus vágyálma….