Nyakunkon az önkormányzati választás, jó gyerekek módjára már csak ötöt kell aludnunk addig, hogy kiderüljön, megismétlődik-e a tavaszi "forradalmi" siker a Fidesz részéről. Most azonban nem annak esélyeit akarnám felvázolni, közvélemény-kutatási adatokkal sem fárasztanék senkit, csak szimplán sorba vennénk Orbán Viktor kampányzáró körútjának állomásait, melyek sorrendben: Szeged, Tatabánya, Szombathely, Miskolc és Makó. Helyi érdekeltségű hallgatók blogjaként pedig fókuszáljunk az első állomásra, Szegedre.

 A szimbolikus jelentőségen túl aktuálpolitikai szerepe is van a városnak. A tavaszi narancsos győzelem után most az országos MSZP-s átlag felett jóval magasabban teljesítő polgármester mérettetik meg a szavazók által. Botka László igencsak érdekes kampányt folytatott, a Szeged Kártya szeptemberi bevezetése és polgármesterként végzett reklámozása minden kétséget kizáróan kampányfogás, a kérdés csak az, B. Nagy László győzelme esetén az üzletek listája vajon nehezebb helyzetbe kerül-e az önkormányzati ügyintézés és engedélyezések során...

 A téma azonban nem Botka kampánya, hanem a miniszterelnök látogatása, aki személyes jelenlétével is igyekezett hatni az egyébként stratégiai fontosságú város szavazóira. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, 

Sikeres Szeged nélkül nincsen sikeres Magyarország!

 Régiószinten teljes mértékben Szeged városa a domináns, egyetemvárosi jellege, tranzitforgalma alapján pedig még szebb jövő előtt áll. A város azonban most kampányterület lett, annak lakók szempontjából vett rossz értelemben. A közlekedést tavaszig az 1-es villamospálya felújítása borította fel, most a Kálvária sugárút felújítási munkálatai borzolják az autósok, tömegközlekedést használók, de még a biciklisek és a gyalogosok idegeit is. Arról nem beszélve, hogy a Mars téri piac felújítása is mekkora közlekedési zavarral járt, annak ellenére, hogy nem közvetlenül érintett az autóforgalom esetében.

 Nem ezeket a beruházásokat kifogásolom (bár szomorú látni, hogy az 1-es és 2-es villamos körforgalmánál már repedezik a beton a sínek közelében), egyszerűen az a borzasztó, hogy nem csak Szegeden, de Magyarországon is általános jellemző a közületi munkálatok esetében a kampányidőszakra való időzítés. A tavaszi, kismértékű vereség után is kitartó és bizakodó polgármester szemmel láthatólag reménykedik a látványos munkálatok pozitív visszhangjában, de ha van választói tudatosság és emlékezet ma Magyarországon, akkor a józan ész szerint B. Nagy Lászlónak kell lennie a polgármesternek, mert egy ilyen, európai uniós léptékben is fontos város vezetése nem lehet négy évig kormányzati hátszél nélkül, a gazdasági válságból még ki sem lábaltunk, az önkormányzat nem kerülhet körön kívülre, mert azt a szegedi fejlesztési tervek sínylenék meg.

 Még mielőtt valaki azt hinné, ez egy B. Nagy Lászlóra és a fideszes képviselőjelöltekre való szavazásra bátorító írás, idézzék fel, milyen volt a pesti 4-es metró körüli huzavona, a Nemzeti Színház helyének megváltoztatása, sőt, vegye a bátorságot és nézzen utána interneten annak, hogy ellenzéki városvezetések milyen problémákkal küszködtek a rendszerváltás óta. Mert az önkormányzatok lojalitása forintosítható, aminek csak az ellenzéki vezetésű városok látják kárát.