Ha már a törvény tervezete elleni tiltakozásul üres címlapokkal jelentek meg a lapok és pár netes hírportál, akkor élve a gyanúperrel (és hallgatva a Hócipő szerzőjére) csak üres lappal lesz érdemes megjelentetni a jövőben bármit, mert a magyar jogsérelem-érzete van olyan erős, hogy mindenért a bíróságra akarjon menni. Ha mindezt egy állami hatóság felügyelete egészíti ki, akkor végképp nincs menekvés. Ami a legborzalmasabb, hogy most már a bírósági rendszerünk is csak kiegészítő szerephez jut, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (továbbiakban NMHH) dönt arról, mi számít gyűlöletkeltésnek, uszításnak vagy kirekesztésnek. A bírságot kiszabják, amit (hála egy képviselői módosító javaslatnak) elég a jogerős bírósági ítélet után befizetni. Igazán megtisztelő, hogy esélyt biztosítanak a jogorvoslatnak, esetleg az ártatlanság vélelme is érvényre jut, nem pedig Szalai Annamária és házi elnöksége dönt emberek, cégek és sajtóorgánumok sorsáról.

 Eleve hibás felvezetés az, hogy szabályozzuk le a vélemény-nyilvánítás szabadságát. Lényegében állami monopólium lesz a sajtószabadság, mert az NMHH döntheti el, mit tart elfogadhatónak. Az állampolgárok jó ízlése mint eszme sutba vágva, a kétharmados kormányzás most már nem médiabirodalmat épít, csak szimplán birodalmat. A vélemény szabad, azért senkit nem lehet elítélni, mert akár meg is osztja a véleményét. Ha azzal az érintett fél ellenében uszítást követ el, akkor szegény közszereplő (mert itt ők lettek bevédve rendesen) elmehet és feljelentheti a gaz gyalázkodót - das heisst becsületsértési és rágalmazási kereset. Ezzel polgári peres úton el lehet játszadozni, sőt, elégtételt is lehet venni, hiszen sajtóterméket helyesbítésre, magánembert egyéb nyalánkságokra is ítélhetnek.

 A NENYI szellemében tobzódó, a szavazófülkék forradalma óta megrészegült Fidesz padsoraiban tobzódik a frakciófegyelem, birkamódra szavaznak meg mindent. Egy korábbi írásomban azt fejtegettem (bohó és gondtalan fejjel), hogy Orbán Viktor válaszút előtt áll: marad a politikus mentalitásnál vagy előrelép a modern államférfi felfogás felé. Nos, az évvégi nagy törvénykezési hajrával bezárólag kijelenthető, a politikus démona erősebbnek bizonyult. A rövidtávú célkitűzések mellé társult a fikciós kormányváltás utáni diadalittas hátradőlés, ugyanis a váltógazdaságra építő magyar kormányváltási metódus alapján egy baloldali négyéves hatalomváltás utáni újabb jobboldali kormányt is a most kinevezettek várnak. Az, hogy az alkotmánybírákhoz hasonló kinevezési kritériumokat szabtak a legfőbb ügyésznek, az NMHH elnökének, több mint elszomorító. Matematikai alapon nézve egalizálták ezek jogrendszeri súlykülönbségét, másrészt pedig intézményi szinten nézve teszik nevettségessé a sajtószabadság és véleménynyilvánítás eszméjét.

 Nem listáznám a médiatörvény sajátosságait, a részletekben csak elveszik az ember. Itt a jogalkalmazás szellemiségén esett csorba, hiszen csak kis módosításokkal lett az NMHH szervezete gyengítve, hogy még látszat szinten számítson a bírósági rendszerünk. Az új alkotmányig, mely ki tudja, milyen jogköröket oszt az Alkotmánybíróság alá. Visszaköszön a 3T korszaka, most már csak az a kérdés, mi lesz a szimbólum, mellyel ezeket azonosítjuk - mind a kortárs időszak, mind az utókor. A Nagy Testvér elleni utolsó tiltakozásokat megejtették a csak elhelyezkedésük alapján ellenzéki pártok (funkciójukat és lehetőségeiket, erejüket tekintve nincs alternatíva bennük), a narancs szájragasz, a szájkosár mind szemléletes példa arra, mi várhat a magyar sajtó nem kollaboráns szereplőire.

VAGY!

Vegyük úgy, hogy mindez az elmúlt 20 év sajtótermékeiben előforduló, sokszor minősíthetetlen megjelenések kiküszöbölésére irányul. Legyünk optimisták és vegyük úgy, mintha a BBC-t vizsgálnánk. Állami kézben lévő, pártatlan állami televízió, melyet ugyan központilag fizetnek, de nem centralizált a műsorszerkesztés. Van-e vajon Magyarország esetében potenciális lehetőség arra, hogy pártatlan műsorszolgáltató alakuljon ki kormányzati forrásokból? Sajnos nem, de ez már nem csak Fidesz-kérdés. Egyszerűen arra húzunk, amerről a pénz érkezik - maximum keretet biztosítunk az ellenvéleményeknek is, a szerkesztésnek köszönhetően pedig akár el is lehetetleníthetjük az adott véleményt. A hazai struktúra nem alkalmas a kooperáló sajtóorgánumok kiépítésére. Itthon nem a hír dominál, hanem a kommentár. 

Namármost, a kommentár leszabályozva január elsejétől, minden más eldől az NMHH falai közt.