Botka László, Garai István Levente és Horváth Csaba, Kósa Lajos, Lázár János, Pokorni Zoltán, Tessely Zoltán, Karvalics Ottó, Rétvári Bence és Puskás Tivadar. Akiknek e nevek különösebben nem mondanak semmit, azoknak érdemes elolvasniuk a JOBBIK által közzétett jelöltlistát azokról, akik eséllyel pályáznak a párt által alapított Superman-díjra. Az elismerés csak látszólag megtisztelő, a radikális párt nem titkolt szándéka ugyanis az, hogy azt az aspiránst jutalmazza vele, aki a legtöbb állást, és ezzel együtt a legnagyobb összegű fizetést halmozza fel. Ha eltekintünk attól az ironikus felvetéstől, hogy a JOBBIK-ból pusztán az irigység szól, aminek oka a kevés önkormányzati vagy épp országgyűlési pozíció, akkor két komoly dologra lehetünk figyelmesek.

Ezek közül az első a JOBBIK régi/új kommunikációs irányvonalára irányítja a figyelmet, ahol a cigánybűnözés és a multinacionális cégek mellett újabb tartalmi mondanivaló is előkerül a politikusok társadalmon való élősködése személyében. Az új problémára maga a pártelnök irányította rá a figyelmet szeptember 13-i beszédében, ahol bérplafon bevezetését javasolta az „országon élősködő politikusok” számára. Az új jelszó – cigánybűnözés, multik és politikusok – azóta fokozottan jelenik meg a JOBBIK kommunikációjában.

 Nagyon kényes téma, mely csak kevés háttéranyaggal szolgál, az aktuálpolitikai megjelenés és a személyes tapasztalatok összességeként szokás meghatározni. Nem tudományos meghatározását próbálom adni a témának, sokkal inkább áttekintését nyújtanám az utóbbi időkben elhangzottaknak. A téma sajnos az utcán hever, a gond viszont az, senki sem vette fel, csak arrébb rugdosta.

 Az országgyűlési választások a tavasszal megmutatták, a témának milyen mozgósító ereje van, a Jobbik kampánytémáinak egyik vezető eleméről beszélünk ugyanis. Az azóta eltelt időben mind több megoldási alternatívát igyekezne kínálni a már parlamenti párt, melyek azonban eddig elkerülték még az érdemi vita részét is. Hogy ez mennyiben jó vagy rossz, igyekszem kifejteni a későbbiekben. Először vegyük sorba a mellette szóló tényeket és feltételezéseket, majd pedig vagy ezeknek, vagy a puszta elméletnek a cáfolatát adnám.  

Pontosan négy éve, 2006. Szeptember 17-én küldte el egy ismeretlen Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök balatonőszödi beszédét a médiának. A felvétel hatására országszerte tüntetések kezdődtek, amelyek gyakran a rendőrséggel való összetűzéshez vezettek. Szeptember 19-ére virradó éjjel a demonstrálók az MTV székház elé vonultak és "megostromolták" azt. Október 2-án Orbán Viktor sajtótájékoztatójában 72 órát adott Gyurcsánynak a távozásra. Bár a kormányfő nem mondott le, a legnagyobb ellenzéki párt kihasználta a népszerűségvesztést és kampányukban azt hirdették, az önkormányzati választás valójában népszavazás lesz a kormányról. Ahogy arra számítani lehetet, a Fidesz-KDNP elsöprő győzelmet aratott, a kormány azonban ennek ellenére is a helyén maradt. 2006. óta minden év szeptember 17-én megemlékezést tartanak az őszödi beszédről, nem lesz ez másképp ma sem. A szervezők tervei szerint a Kossuth térről a Szabadság térre vonulnak át a résztvevők.
 

Az őszödi beszéd évfordulója alkalmából az elmúlt négy év néhány pillanatából válogattunk.

forrás: szentkoronaradio.com,  rtlklub.hu, index.hu, delmagyar.hu

Integráció, antidiszkrimináció, beolvasztás? – A Sarrazin-ügy kisebbségpolitikai vonzatai

A magyar nyilvánosságot is elérte már a német közéletet napjainkban leginkább megmozgató politikai kérdés, az ún. Sarrazin-ügy néhány hulláma. A nyár politikai állóvizét a Bundesbank szociáldemokrata párti elnökségi tagjának könyve kavarta – nem kicsit – fel. A Németország önmegsemmisítését vizionáló munka (Deutscland schafft sich ab. Wie wir unser Land aufs Spiel setzen – Németország elvesztése. Hogyan tesszük kockára országunkat, DVA, 2010.) nem elég, hogy augusztusban vezette a német könyveladási listát, de a hónap végére a politika napirendjét is nagyban meghatározta a szerzője által felvetett probléma, amit az ő és kritikusai eddigi megnyilatkozásai alapján a következőképpen lehet összefoglalni: a külföldiek integrációjának elégtelensége és a születési rátáknak a bevándorlók arányszámát növelő markáns eltérése Németország elbutulásához vezet.

 A legújabbkori demokráciánk történelmében először van egypárti kétharmados kormány hatalmon, mely nem koalíciós alapon működik. A koalíciós alapon működő előd, a Horn-kormány önkéntes vállalása volt az, hogy csak előre egyeztetett esetekben fogja megváltoztatni az igen kényes kétharmados törvények sorát. Ez szép és jó, dicséretes törekvés. A nagyobb gond az, hogy ezen területek szabályzása se akkor, se azóta nem történt meg. A 2. Orbán-kormány már csak kommunikációjában is merészebben nyúl a kétharmados törvényekhez, hiszen saját tézisük szerint népakarat révén jutottak hatalomra a szavazófülkékben lezajlott forradalom után. Ez nem didaktikai fejtegetés és bizonyítás akarna lenni, csak letisztázott érvelési kezdőpont.