Cigánybűnözés: pro és kontra

 Nagyon kényes téma, mely csak kevés háttéranyaggal szolgál, az aktuálpolitikai megjelenés és a személyes tapasztalatok összességeként szokás meghatározni. Nem tudományos meghatározását próbálom adni a témának, sokkal inkább áttekintését nyújtanám az utóbbi időkben elhangzottaknak. A téma sajnos az utcán hever, a gond viszont az, senki sem vette fel, csak arrébb rugdosta.

 Az országgyűlési választások a tavasszal megmutatták, a témának milyen mozgósító ereje van, a Jobbik kampánytémáinak egyik vezető eleméről beszélünk ugyanis. Az azóta eltelt időben mind több megoldási alternatívát igyekezne kínálni a már parlamenti párt, melyek azonban eddig elkerülték még az érdemi vita részét is. Hogy ez mennyiben jó vagy rossz, igyekszem kifejteni a későbbiekben. Először vegyük sorba a mellette szóló tényeket és feltételezéseket, majd pedig vagy ezeknek, vagy a puszta elméletnek a cáfolatát adnám.  

 Hazánkban elég régóta hallgatólagosan elfogadott tényként kezelik a helyzetet: aki cigány, az bűnöző is (lesz). Ez az eleve elrendelés szinte meg is határozza a szocializációs folyamatot, hiszen van-e olyan ember, aki a vele élő vádaskodás ellenére is be szeretne illeszkedni bárhova is? A probléma igazán nagy sajtóvisszhangot talán az olaszliszkai gázoláskor kapott, mikor a roma szemtanúk és rokonok agyonverték a gázoló apukát, kinek gyermekei is az autóban voltak. Az eset a bírósági szakaszban már vesztett valamennyit provokatív jellegéből, addigra már szinte csak a szélsőséges fórumok foglalkoztak a témával. Addigra jött egy talán még megdöbbentőbb eset, Marian Cozma és csapattársai elleni támadás és a román sportoló halálhíre. Többnemzeti, magyar-román gyászesetről van szó, amely még filmes feldolgozást is megélt. Míg az olaszliszkai esetben életfogytiglant, valamint 10-15 évet kaptak főbüntetésül az elkövetők, addig a veszprémi esetben még tart a bírósági szakasz.

 Ezen két eset nagymértékben hatott a romák általános megítélésére, arról nem is beszélve, elvi létjogosultságot adva a Magyar Gárda szervezőinek, saját képük szerint magyarázva a közbiztonság helyzetét. Mind a Jobbik, mind a Gárda folytatja cigányellenes politikáját, roma kitelepítéseket, közrendvédelmi telepek létesítését sürgetve. Érvelésük során nem csak a már említett két esetet, de a választó- és állampolgárok általános tapasztalatait használják mozgósításra, ítéletet mondva a magyar bíróságok és rendvédelmi szervek felett. Elég csak megemlíteni a Siófokon készült videót, ahol közel 160 (egyes információk szerint ennél több) roma vonult fel, a háttérben biztonsági cégek közti hatalomátvételt feltételeznek. 

 Ezek azok az esetek, melyek a leginkább borzolták a kedélyeket az utóbbi pár évben, bőséges táptalajul szolgálva a "cigánybűnözés" fogalmát használók számára. A nemzeti radikálisok számára a cigány=bűnöző tétel már elfogadott, most a feloldását keresik. A már említett telepesítési elképzelések még náluk is gyerekcipőben járnak, az eddigi elképzelések a kezdeti zsidógettósításra hajaz, még ha más a megközelítés és az indoklás is. A Jobbik több vezető politikusa (Vona Gábor, Szegedi Csanád) is a telepek szükségessége mellett tette le a voksát, a már említett mindennapi tapasztalatokra alapozva. 

 A leggyakoribb érvek az asszimilációra képtelen roma hajlam emlegetése (persze nem ilyen szofisztikáltan),a bűnözői jellem és az életkörülmények alacsony igényei. Mindezeket olyan városrészek, falvak eseteiből következtetik ki, ahol alapvetően még magyarnak se nagyon van munka és lehetőség, a diszkrimináció pedig az iskolázott romákat is épp eléggé sújtja, képzelhetjük, milyen lehet akkor egy egyébként nem bűnöző hajlamú, segély helyett munkát igénylő roma helyzete. A már szinte (ál)tudományos tényként kezelt cigánybűnözésnek vannak alapjai, ha szigorúan vesszük. A szegény környezetből kiemelkedni igyekvő, aluliskolázott személyek leggyorsabb felemelkedési útja a bűnöző létforma felöltése, ez pedig nem csak a roma lakosságot érinti. Ugyanez a helyzet volt az Egyesült Államokban, mikor az ír, olasz és zsidó (most pedig a kelet-európai és ázsiai) bevándorlók igyekeztek jobbnál jobb életet biztosítani szeretteiknek. Ez civilizációs jellemző, a felemelkedés többgenerációs útját egy élettartamba sűríteni igyekvő emberi tulajdonság okolható érte, nem pedig feltételezett fajelméletek, alrasszok génállományának vizsgálatai.

 Sztereotípia terén sem egyeduralkodó a magyar helyzet, az egész Európai Unió és a fejlett nyugati civilizáció küzd a (bevándorlók és) kisebbségiek helyzetével, mert nem csak beépíteni kell ezeket a csoportokat, hanem el is kell fogadtatni őket. Sosem könnyű, de mint a mindennapok bizonyítják, nem a mindennapok embere fogja széleskörű elfogadásukat biztosítani. Hogy ez mennyiben lenne állami szerep, az felfogás kérdése, az mindenesetre mindenhol látható, hiába a sok munka, még mindig igen magas az elutasítók aránya, akármelyik társadalmat vesszük. 

 Az önkormányzati választás kampányának révén újfent napirendi ponttá vált a cigánykérdés, mely a választás előtti utolsó parlamenti ülésnapon is szerepet kapott. Vona Gábor frakcióvezető felszólalásában az országon élősködő problémának nevezte a cigánybűnözést, míg Orbán Viktor válaszában leszögezte:

 "Minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valaminek születik, potenciális bűnözővé is vált."

  A miniszterelnök határozott állásfoglalása azonban saját pártjának szimpatizánsai körében is nemtetszést válthat ki, hiszen a tavaszi kampány során a kérdés figyelmen kívül hagyásával magukhoz édesgethették a Jobbikot túl radikálisnak tartó, a Fideszhez inkább hajló, de a cigánykérdésben meggyőződéses választókat. Jelen esetben már inkább szavazatmaximalizálásra szolgál a téma, a bizonytalankodók egy részét a Fideszhez csábíthatja a határozott elutasítás, míg a kérdésben markánsabb fellépést szorgalmazó eddigi Fidesz-szavazókat el is tántoríthatja, ezzel növelve a Jobbik táborát. Ez viszont már más, a mi felvetésünkhöz jelen esetben nem szervesen csatlakozó téma. Emellett érdekes megnézni, különböző portálokon, ahol az emberek közösségi portálos életét lejárató szándék hogyan találkozik a romák elleni hangulatkeltés szándékával, fotók, videók formájában.

 Talán végkövetkeztetésként leszűrhetjük (felhasználva a miniszterelnök szavait) azt a megállapítást: Nem minden bűnöző cigány, és nem minden cigány bűnöző. A nagy gond azonban az, hogy amíg mozgósításra alkalmas témát jelent a kérdéskör, addig nem szolgálja az elemi politikai érdekeket a helyzet megoldása. A bírósági és rendvédelmi kérdések esetében pedig nem csak ezen a területen vannak komoly hiányosságok, de talán ez a terület az, ami legtöbbünket érinti.