Az Egyesült Királyság koalíciós kormányának azon törekvése, hogy fenntartható pályára helyezze az ország felsőoktatását, és az egyetemek számára önálló költségvetést teremtsen, össztársadalmi szinten is régóta nem látott indulatokat korbácsolt fel. A kormány elképzelései a társadalmi mobilitást, az egyetemek fejlesztését és függőségük csökkentését valamint a szegényebbek támogatását hivatott szolgálni.
A legfőbb kritikák, melyekkel a munkáspárti ellenzék, illetőleg az aggódó érintettek bírálták a koalíció javaslatát, a kormány által össze lettek gyűjtve a Facts on Fees weblapon, mely fő törekvése, hogy segítse a polgárokat az új tandíj-rendszer jobb megértésében.
A legtöbbet hangoztatott érv, hogy a kormány szándéka, hogy a megemelt tandíjakkal pótolja az oktatási szektor számára azt, melyektől idén már elesnek, kormányzati támogatásként a költségvetési megszorítások miatt nem kapnak meg. Ez az érv kétségtelenül tartalmaz igazságokat, hiszen a pénzügyminisztérium által elkészített közkiadási áttekintésből kiderül, hogy ebből a részlegből a kormány a fiskális konszolidáció érdekében 2014/15-ig kénytelen összesen 57,3 milliárd fontot kivonni, azaz 10,88%-kal csökkenteni a közoktatás támogatását. Mindazonáltal a tervekből kiderül, hogy egyrészt csak igazán extrém esetekben igényelhetnének az egyetemek és csakis célirányos fejlesztések programjának kidolgozása esetén az eddigi illetmény háromszorosát kitevő tandíjat az egyetemistáktól 2012-től. Illetőleg egy másik feltételnek is eleget kell tenniük azon egyetemeknek, amelyek hatezer font fölé szeretnék emelni a tandíjat: bizonyos számú hátrányos helyzetű fiatalt fel kell venniük. Ez viszont két dolgot eredményezhetne csak ideális helyzetben. Egyfelől vagy nem emelnék lényegesen a tandíjakat az egyetemek, vagy a jelenleginél jóval több eséllyel vennének fel szegényebb fiatalokat is. A második lehetőség pedig harmonizál a kormány társadalmi mobilitást ösztönző koncepciójával, minthogy jelenleg az elitegyetemek, így Oxford és Cambridge is szinte kizárólag a módos fiatalokat tömörítő magániskolából táplálkozik, elsősorban az Eton Collegeból és a Westminster Schoolból.
Másik fontos kormányzati érv a tandíj méltányossága mellett, hogy a kölcsönt csak akkor kell elkezdeni visszafizetni, ha már dolgoznak, és 21 ezer fontot meghaladó keresettel rendelkeznek. Egy bemutató táblázat azt szemlélteti, hogy egy hónapban a maximális visszafizetés nem haladhatja meg a 45 fontot (14500 HUF). Abban az esetben, ha a visszafizető elveszíti az állását, vagy fizetése 21 ezer font alá esik, akkor nem kell a visszafizetést folytatnia. Végezetül pedig a kormány azt is nyilvánvalóvá tette, hogy harminc éven belül a visszafizetési kötelezettség megszűnik.
Ed Miliband, az ellenzék vezére, teljes katasztrófának nevezte a múlt heti PMQ-ban a tervezett reformot, hiszen véleménye szerint az mindenképpen sérti a szegények esélyeit.
David Cameron, kormányfő válasza erre az volt, hogy az ellenzék részéről több mint képmutatás a jelenlegi változtatás ilyetén való bírálata, hiszen a Browne Review részét képező diplomás adót, az akkori kormánypárt, a Munkáspárt javaslatára a konzervatívok is támogatták, majd annak felülvizsgálatakor Alistair Darling akkori pénzügyminiszter, Alan Johnson jelenlegi árnyék-pénzügyminiszter is úgy állapította meg, hogy az nem működőképes. A legfőbb ellenvetések azok voltak az adójavaslattal szemben, hogy már 6475 font kereset után el kellett volna kezdeni a visszafizetést, ami azt jelenti, hogy még a bérminimum alatt élőknek is törleszteniük kellett volna.
Természetesen a kormányzati érvek ellenére nehéz volna teljesen pozitív képet adni a tervezett reformról, hiszen az egyetemisták számára rövidtávon érzékelhető egyetlen tény az, hogy több tandíjat kell majd befizetniük. A koalíció számára is egy szakítópróbával ért fel a múlt heti szavazás, hiszen a liberális demokraták éppen egy ilyenfajta reform ellen kampányoltak, ezért is kérdezte Jack Dromey Birmingham Erdington munkáspárti képviselő Cameront a múlt heti parlamenti vitában, hogy nem lehetséges-e, hogy két Nick Clegg van, a liberális vezető és egy imposztor.
Károly herceg kocsijának megtámadása és a Churchill szoborral szembeni atrocitások jól kifejezik azt a társadalmi feszültséget, melyek jelenleg a britekben munkálkodnak. Ettől függetlenül a koalíció kitart elképzelései mellett, mely szerintük mindenképp gyümölcsöző lesz hosszú távon mind az egyetemek számára, mind a tanárok számára. Emellett fair választ ad a korábbi munkáspárti diplomásadóra, amelynek progresszíven emelkedő díja, véleményük szerint méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozta volna az egyébként is kevesebb eséllyel induló szegényeket.
Dobos Arnold
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.