Botka László, Garai István Levente és Horváth Csaba, Kósa Lajos, Lázár János, Pokorni Zoltán, Tessely Zoltán, Karvalics Ottó, Rétvári Bence és Puskás Tivadar. Akiknek e nevek különösebben nem mondanak semmit, azoknak érdemes elolvasniuk a JOBBIK által közzétett jelöltlistát azokról, akik eséllyel pályáznak a párt által alapított Superman-díjra. Az elismerés csak látszólag megtisztelő, a radikális párt nem titkolt szándéka ugyanis az, hogy azt az aspiránst jutalmazza vele, aki a legtöbb állást, és ezzel együtt a legnagyobb összegű fizetést halmozza fel. Ha eltekintünk attól az ironikus felvetéstől, hogy a JOBBIK-ból pusztán az irigység szól, aminek oka a kevés önkormányzati vagy épp országgyűlési pozíció, akkor két komoly dologra lehetünk figyelmesek.
Ezek közül az első a JOBBIK régi/új kommunikációs irányvonalára irányítja a figyelmet, ahol a cigánybűnözés és a multinacionális cégek mellett újabb tartalmi mondanivaló is előkerül a politikusok társadalmon való élősködése személyében. Az új problémára maga a pártelnök irányította rá a figyelmet szeptember 13-i beszédében, ahol bérplafon bevezetését javasolta az „országon élősködő politikusok” számára. Az új jelszó – cigánybűnözés, multik és politikusok – azóta fokozottan jelenik meg a JOBBIK kommunikációjában.
Ennél azonban lényegesebb a második szempont, amely egy, a rendszerváltás óta jelen lévő kérdést nyit fel újra: lehet-e valaki egyszerre képviselő és egy helyi/megyei önkormányzat vezető politikusa is egyben? A probléma rendkívül összetett, és mindkét oldal hívei képesek hathatósan alátámasztani saját álláspontjukat. Hiszen ki tudná hathatósabban képviselni a helyi érdekeket egy város polgármesterénél, ki ismerné jobban azokat a problémákat, amelyekkel egy településnek szembe kell néznie? Vagy ki dönti el azt, hogy egy politikusnak mekkora a teherbírása? Netán valóban szükség van-e a polgármester mindennapi jelenlétére ahhoz, hogy egy város működőképes legyen, vagy ezt a feladatot képes megoldani a kiterjedt hivatali apparátus is? A másik oldal ezzel szemben joggal vághat vissza azzal, hogy a városi érdekek képviseletét egy helyi képviselő is ugyanolyan jól képes ellátni, mint egy polgármester-képviselő. De akár érvelhetnek azzal is, hogy egy munka hatékony elvégzése maximális koncentrációt igényel.
E vitában némileg mindkét félnek igaza van. A pozíciók „halmozása” talán nem ördögtől való, amennyiben az adott személy képes hatékonyan ellátni saját munkáját, ám ha erre képtelen, talán érdemes lenne újabb nevekkel bővíteni a szuperhősök listáját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.