Alkotmányológia

Két ciklus ellenzéki szerepkör után a Fidesz és a KDNP soha nem látott támogatással indult neki a kormányzásnak 2010. május végén. A vezetés retorikája és a politikacsinálás Magyarországon sosem volt szimbólummentes, ám a jelenlegi, 2/3-os parlamenti többséggel a jobboldal pontot tehet egy két évtizede íródó mondat végére – új alkotmányt hívhat életre, a szándékot azonban több oldalról is éri kritika. A széles körben vitatott tényezők közül az egyik pont a legitimáció kérdése. Az rendszerváltás előtt – 1989. október 23-án hatályba lépő – alkotmánymódosítás preambuluma ugyanis a következő:

„A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:”

Az érvelés szerint a keletkezés körülményei csökkentik mind a pártok, mind a politikai rendszer legitimitását. Ez a probléma lezárulni látszik, hisz a Parlament a tervek szerint a március elején kezdődő „nemzeti konzultáció” után, április 25-én elfogadja az új Alkotmányt, mely 2012. január elsejével lépne hatályba. A rövid összefoglalóból is egyértelműen látszik, hogy a (Lasswell által a hatalom erőforrásának titulált) szimbolika hazánkban is mély gyökereket vert a politikai életben, és annak Alkotmánnyal kapcsolatos terepén – a szemet szúró dátumok és a fogalmi keret talán ennek a legékesebb bizonyítékai. Amennyiben még „alkotmányozó nemzetgyűléssé” is alakítja magát az Országgyűlés március 15-től – ahogy az a Magyar Nemzet internetes felületén december 24-én megjelent Orbán Viktorral készített interjúból kiderül – jövőre valóban karneváli hangulatot idéző szimbólumpompával el(ő)készített Alkotmányunk lehet.

Ám itt még korántsem ért véget a felkészülés, a karneválról ugyanis hiányoznak a virágcsokrok. Mint tapasztalhattuk, politikai szférában is alkalmazható kommunikációs forma a közösségi média által biztosított szinte végtelen felület felhasználása. A Facebook közösségi oldalon több hónapja született egy „Új Alkotmányt Magyarországnak” nevet viselő csoport, mely januárban stabil 1800 fős tagságot („kedvelőt”) tudhatott maga mögött. A csoport célja – melynek profilképe a cikk elején található – az alkotmányozási procedúra népszerűsítése, egyáltalán egy új alkotmány gondolatához szoktatás volt. Csak volt, a csoport ugyanis január 26-án megszűnt, bár az ezt megelőző éjjel még 1860 taggal büszkélkedhetett. Persze nem kell félni, továbbra is a tematizáltság része marad az alkotmányozó törekvés, csak egy kicsit másképp. Január 25-én – egy nappal nagytestvérének megszűnése előtt – ünnepelte ugyanis első bejegyzését az „Új Alkotmány” nevű, azonos profilképű és tartalmú csoport, ami 27-én délben máris 238 tagot számlált, majd négy nap leforgása alatt bőven 500 fölé emelkedett. A bizonyos első bejegyzés pedig az MTI októberi tudósítására mutató link volt, melyben Szájer József felhívja a figyelmet: az állampolgárok is hozzászólhatnak az alkotmány előkészítéséhez.

A váltásnak oka lehet a viszonylagos népszerűtlenség, hisz például az Alkotmánybíróság jogköreinek változtatása ellen tiltakozó csoport(ok) is hozzávetőleg 5000 fős méretűek – ami valljuk be, kellemetlen lehet a velük szemben fellépő tartalmi különbséget figyelembe véve. A csoportok januárban ugyanakkor hasonló, összesen 60-100 fős, stabil, de lassú növekedési ütemmel gyarapodtak. Annak a bizonyítására, hogy ezt bármely komoly társadalmi érdeklődést kiváltó csoport könnyen túlszárnyal(hat)ja, csupán 5 perc böngészés szükségeltetik a Facebook rejtelmeiben. Másik okként maga az elnevezés merülhet fel, ugyanis közeledik a március, az internetes közösségnek ebből kifolyólag sokkal inkább magát a leendő alaptörvényt kell „kedvelnie”, semmint a létrejöttére irányuló törekvést. Mert Alkotmány lesz. Figyeljük tehát a különbséget az 1989. évi XXXI. törvény és az új Alkotmány idei születésének karneváli hangulata között, hisz sok energia a legitimáció utcáját a politikai szimbolika macskaköveiből kirakni.

Krasznai Gergely

(Töprengjünk együtt a Facebookon is! Hogyha tetszett az írás, csatlakozz közösségünkhöz.)