Mióta Orbán Viktor és pártja bejelentette, hogy az Országgyűlés terveik szerint ebben a ciklusban új alkotmányt fog elfogadni, azóta az értelmiség széles rétege foglalt állást akár annak szükségességét illetően, akár egyes elemeire vonatkozóan. A 2/3-os többség kialakulásával a viták a „kell/nem kell” tengelyről egyre inkább a „hogyan kell” kérdésre adott válaszok révén létrejövő táborok irányába mozdulnak el. Míg a baloldali értelmiség prominens tagjai gyakran rettegnek az orbáni prezidenciális államtól, addig a jobboldalon a múlttal szembeni adósságok törlesztését és a választási ígéretek valóra váltását szeretik hangoztatni az alkotmányozás kapcsán. A frontvonalak az egyes pártokhoz tartozó értelmiségiek között hétről hétre változnak, aszerint, hogy a kormánypárt (mert az ellenzéki pártok az utóbbi időben erre nem igazán voltak képesek) alkotmánnyal kapcsolatos módosítási terveinek melyik szegmensét tálalja a társadalom és riválisai elé. Ezek alapján éles viták bontakoztak már ki (na nem a pártok szintjén) akár a preambulumba rejtett keresztény gyökerekre vonatkozóan, akár a határon túliak választási jogosultsága kapcsán. A bejegyzés azonban nem kíván ezekkel foglalkozni, ehelyett az alkotmányozás egy újabb lehetőségére kívánja felhívni a figyelmet, ami akár a kormánypártok, akár az ellenzék szempontjából jelentős lehet. Ez pedig a népszavazás intézménye.

A jelenleg hatályos Alkotmány alapján az intézményi szereplőkön túl az állampolgároknak is lehetőségük van népszavazást kezdeményezni, melyet 200 ezer aláírás esetén kötelező kiírni (és ráadásul ügydöntő is lesz), 100 ezer aláírás esetén az Országgyűlés dönt a népszavazás kiírásáról. A Fidesz viszonya ismert a közvetlen demokrácia intézményéhez…legalábbis elviekben. Ugyebár ez az a párt, amely akár a köztársasági elnökjelölt (Sólyom László) támogatásához, akár választási programjának (Nemzeti Konzultáció) felépítéséhez a nép, és azon belül is a választópolgárok aláírását kérte. Illetve ugyancsak a Fidesz volt az, amely 2006-ban 7 népszavazási kérdést terjesztett az OVB elé, melyek közül mindössze három került végül a nép elé. E rövid előtörténet alapján borítékolható lenne az, hogy a jobboldali párt nem változtat a népszavazásra vonatkozó alkotmányos szabályozáson, sőt, akár még meg is könnyítheti azokat. Egyes jelek azonban nem erre utalnak.

Bár a Fidesz igyekszik némileg fenntartani a néphez közel álló párt látszatát, a korábbi gyakorlathoz képest feltűnő, hogy idén nem történt semmilyen kezdeményezés annak megállapítására, hogy a Fidesz kit válasszon köztársasági elnökké. És azt sem szabad elfelejteni, hogy egy jelentős változás is bekövetkezett a pártot illetően: ellenzékből kormányra került. E tény ismerete már önmagában egy megfontoltabb álláspont felé tolhat bennünket, főleg ha figyelembe vesszük Gyurcsány Ferenc „fenyegetését”, aki egy népszavazással „ásná alá” az új Alkotmány tekintélyét.

Ebben az új közegben a kormánypártok számára a népszavazás már nem a célokat megvalósító eszköz, hanem veszélyes fegyver az ellenzék kezében, amit bármikor bevethet ellenük. Márpedig ha a kormányzás zavartalanságához már minden eszköz biztosítva van (akár Schmidt Pál, akár Domonkos László személyére gondolunk, vagy épp az önkormányzati szférára), akkor miért épp ez maradjon meg, amely könnyen lehet olyan veszélyes, mint egy alkotmányos vétó.

Megoldásként nem is kell valami radikális alternatívára gondolnia a Fideszes alkotmányozóknak, elegendő, ha a választópolgárok jelenlegi 2,5%-a helyett a kötelezően kiírandó népszavazáshoz szükséges aláírások számát megduplázzák. Komoly tiltakozásra nem is kellene számítania, az MSZP részéről az ez ellen való tiltakozás nem lenne épp hiteles, az LMP álláspontja e tekintetben ismeretlen, egyedül a Jobbiktól van érdemi félnivalója a pártnak, ám mivel ez nem érinti a cigánybűnözést közvetlenül, talán attól sem.

És hogy az ország számára mindez mit jelentene? Mindez fontos, hiszen nem az a lényeg, mi szolgálja egy párt érdekeit, hanem hogy mi szolgálja a közt. Bár a kérdést minden bizonnyal mindenki a saját preferenciája alapján fogja eldönteni, a bejegyzés szerzője úgy véli, hogy az adott politikai közegben talán érdemesebb lenne egy magasabb aláírási-küszöbbel próbálkozni, hogy ne kelljen minden, az ország teljes lakosságának marginális részét érintő kérdésben népszavazni, és méltó rangot adjunk ennek az intézménynek…már ha egyáltalán lesz, aki elmegy szavazni.