Az elmúlt időszak egyik legpezsgőbb politikai - és némi túlzással össztársadalmi - vitája a jelenlegi nyugdíjrendszer megváltoztatását előirányzó kormányzati intézkedések kapcsán alakult ki. Ebben a blogbejegyzésben erről szándékozok írni, alkalmasint a felelősség és a jogszerűség nézőpontjából.
A hónap végén Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bemutatta az új költségvetést, amelyben arról számolt be, hogy a kormány azt várja, hogy hozzávetőlegesen 10-ből 9 ember visszalép az állami rendszerbe. A miniszter szerint ekképpen a jövő évben ez 360 milliárddal csökkentené a központi kassza deficitjét.
Most szerdán pedig a kormány elfogadta az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépés szabályairól szóló törvényt, mely várhatóan nagy, és intenzív disputát fog kiváltani. A javaslat leginkább vitát gerjesztő pontja az, amelyben érvényre juttatja, hogy azon állampolgárok, akik továbbra is magánnyugdíj-pénztári tagok kívánnak maradni, elesnek az állami nyugdíjtól, amelyre egyébként jogosultak lennének, amennyiben a járulékokat befizették.
Jogszerűség. Látni kell, hogy a törvénycsomag, mely külön szól az állami rendszerbe való visszalépés lehetőségeiről, illetőleg a maradók kilátásairól, igen aggályosnak mondható jogszerűsége szempontjából.
A kormányzati kommunikáció általában két érvet (a deficit csökkentését, az állami rendszer jobb megbízhatóságát a pénztárakkal szemben) hoz fel általában az intézkedések indoklása végett. Ahelyett, hogy kitérnék itt arra, hogy felmérések szerint az 51 létező portfolióból 45-ben a 10 éves átlaghozam meghaladta az infláció mértékét, vagyis a befizetett pénzek reálértéke magasabb, elég, ha megnézzük a Stabilitás Pénztárszövetség legfrissebb sajtóközleményét, mely ismét csak pozitív reálhozamokról számol be, hiteltelenítve a kormány ellenük irányuló negatív kampányát.
A költségvetési hiány csökkenése egy valóban lehetséges következménye a kormány által proponált új rendszernek, amely azonban igencsak visszás annak jogszerűsége miatt. Ilyen esetben jól látható, hogy a magánnyugdíj-pénztárakban eddig felgyülemlett 3 millió polgár több mint 3000 milliárd forintnyi vagyona, a jövő évi központi költségvetést szolgálná, amely tehát egy részét már jövőre elköltene a kormány, hiszen az szerepel a jövő évi kiadásokat fedező listán.
A Stabilitás Pénztárszövetség közleményében zsarolásnak nevezte a kormány törvénycsomagját, Bába Julianna pedig külön kitért arra, hogy a tervezett intézkedés sérti többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a szociális biztonságra, továbbá az emberi méltóságra vonatkozó alkotmányos és uniós alapelveket is, ezért is fordult beadvánnyal mind az Alkotmánybírósághoz, mind az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Felelősség. Ha megnézzük azt, hogy nyilatkozatot 2011. január 31-ikéig csupán azoknak kell tenniük, akik maradni szándékoznak, máskülönben automatikusan átsoroltatnak az állami rendszerbe, illetőleg a járulékbefizetések értelmében járó állami nyugdíjtól elesnek a maradók, érzékelteti talán velünk milyen könnyű kiesni a nemzeti együttműködés rendszere kormányának kegyeiből. Árulkodik arról, hogy milyen törékeny a jogbiztonság, valamint a kormány emberek iránti felelősség-koncepciójáról, illetőleg az állampolgári átgondolatlanságról, melynek az idő rövidsége az egyik lehetséges indikátora.
Azt mindenki láthatja, hogy a Századvég legújabb felmérésével szemben, mely szerint a maradók aránya 32%, a napokban várható lesz ezen csoporthoz tartozók csökkenése, hiszen kevés polgár merné megkockáztatni, hogy a járulékoktól elesve a nyugdíjának 70%-t ne kapja kézhez, és egyébként is csábítóan hangzik a személyre szabott egyéni számlás kormányzati megoldás.
Ezeket, elsősorban az évtizedekkel későbbi nyugellátásokról szóló bejelentéseket, egy észszerűen gondolkodó személynek nehéz komolyan vennie, hiszen azokban a jelenlegi kormány nem szükségszerűen lesz illetékes, a többi párt pedig valószínűsíthetően éppen az ellenkező intézkedések meghozatalát fogja sürgetni, jelenleg a Jobbikot kivéve egyik párt sem támogatja a kormány rendelkezéseit.
Az egyéni számlás rendszerrel kapcsolatos szkepszis pedig abból a megfontolásból származik, hogy ha a kormány a jövő évi költségvetésbe tervezi a vagyon egy részének elköltését, akkor erősen kérdéses, hogy emellett, hogyan volna arra képes, hogy külön, személyre szabottan autentikus számlát vezessen, az egyébként már felhasznált összegből. A svéd-modellű állami rendszerekben ez azért kivitelezhető, mivel az államnak nincs joga a vagyon elköltésére, ugyanis a pénz ott nem része a központi költségvetési konszolidációnak.
Bárhogyan is alakul a jelenleg két pillérre épülő rendszer átalakítása, azt még kritikusai is elismerik, hogy rövidtávon nyilvánvalóan előnyöket fog eredményezni a kormány számára, így például a maastrichti kritériumoknak való megfelelést, a költségvetési hiány csökkenését is képes szolgálni. Miközben a paternalista kormány az emberek öngondoskodását rövidtávú politikai megfontolások miatt nem támogatja, adós marad azt illetően is, hogy amikor a pénz elfogy, mégis milyen forrásból lesz képes megoldani a nyugellátásokat, hiszen ennek megoldatlansága rendkívül komoly kockázati tényező lesz hosszú távon. Azt azonban, mondhatja a hivatalban lévő kormány, hogy az már nem az ő feladata, kérdéses itt azonban a felelősség, mint elv megléte a kormány részéről.
Dobos Arnold
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.