Évértékelés - de melyiké?

13. alkalommal értékelt évet Orbán Viktor, 8 év után ismét a miniszterelnöki pozícióból. Az esemény a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérése a Millenárison tartotta meg most már nyugodtan hagyományosnak tekinthető évértékelő beszédét. Ez az alkalom nem tekinthető a hivatalos miniszterelnöki évértékelésnek, a parlament tavaszi ülésszakának első ülésén, február 14-én várható az országgyűlés színe előtt szólal majd fel a miniszterelnök. Elöljáróban annyi leszögezhető, hogy egy kis tekintélyrontás érezhető, ugyanis a dupla évértékelő, a parlamenti felszólalás előtti alkalom mind-mind az országgyűlés tekintélyének szimbolikáját csorbítja.

A beszéd kezdetét a kedélyjavítónak szánt idézethalmazzal indította a miniszterelnök, ez a fajta halmozáson keresztüli beszédpozícionálás erőltetett és feleslegesen elnyújtotta a bevezetést. Azt a bevezetést, melyet nem követett konkrét évértékelő. Az elmúlt 9 hónap kormányzati munkáját összességében a 2014-ig a kormányzatra váró feladatokhoz szükséges előzményként vázolta fel Orbán Viktor. 2010-ben az összefogás teremtette meg a lehetőséget a kétharmados kormányzásra és az új útra tereléshez. Idén a megújulás éve vár ránk, mikor az új alkotmány megszületésével szimbolikusan is leszámolhatnak azzal az alkotmánnyal, mely nem a magyar emberek érdekeit nézte, nem volt benne magyarság és szellemiség, csak politikai paktumok és kompromisszumok által keltették életre, igaz, szakértő jogászok. 2012 az elrugaszkodás éve, megerősödés után neki lehet fogni annak a munkának, mely előrébb viszi Magyarországot. 2013 ennek köszönhetően a felemelkedés éve lesz, mikor erőre kaphat minden, amit eddig lefojtott politika, társadalom vagy válság. 2014 lesz az igazán élvezetes év, akkor jön el a gyarapodás időszaka, mikor a munka gyümölcsét élvezhetik az emberek. Szimbolikus naptár-felosztás mellett érdekes, hogy akkor lesz a következő parlamenti választás is – ez a kettős értelmezés pedig bújtatott utalás az újraválasztási reményekre. 

Többször is hangoztatta, az emberek kezében az irányítás, innentől kezdve minden csak a szorgos magyarokon múlik. A korábbi kormányzat bukását annak tulajdonítja a kormányfő, hogy azok hátat fordítottak a magyar embereknek. A fejlődési potenciált egyértelműen a cselekvésre mozgósításban látja Orbán, nem csak politikai aktivizmus terén, hanem az egyik legnagyobb magyar gond, a munkanélküliség elleni harcban. Az egyik nagy zászlóshajó, a munkahelyteremtés kérdésében egyértelmű a szándék, aki dolgozni akar, az találhasson munkát. Emellett a szektor kifehérítése is a feladatok között, ez a kettős előretörés pedig egyértelműen pozitív hatást váltana ki a magyar államkincstárra, hiszen több ember dolgozna és legálisan, az adóbevételek komoly mértékben emelkednének – a megélhetési körülmények javulásáról nem beszélve. Ezzel összefüggésben a miniszterelnök szeretné megakadályozni a tömeges kivándorlást külföldre, a külföldön élőket pedig ösztönözné a hazaköltözésben. Nem csak a fiatalok számára szeretné versenyképessé tenni Magyarországot, de haza szeretné hívni azokat, akik előrébb juttatnák az országot. Ebben hívta segítségül a gazdasági válság képét, mely nyugaton erőteljesebben és érezhetőbben csapott le az emberekre, valamint az magyar adórendszer EU-országok közti kiemelkedő pozícióját emelte ki (ennek az indoklásával azonban adós maradt).

Összességében egy nemzeti hívószavakban erős, negatív múlt- és jelenképekkel sötétre szabott, de a pozitív jövő ígéretével felszabadított felolvasást láthattunk Orbán Viktor részéről. Sajnálatos magyar sajátosság, hogy még mindig nem használják azokat a technikai eszközöket, melyeket a nyugati politikusok már szinte egytől egyig, sőt, Schmitt Pál köztársasági elnök újévi beszédében is. Az nagyon nagy előny egy ilyen beszédnél, ha a beszélő folyamatos szemkontaktust tart a kamerán keresztül a nézőkkel, mert a nagyobb tömeg otthon, a televíziók előtt helyezkedik el, az ilyen beszéd extrovertált jellemzői okán pedig nekik és feléjük kell, hogy szóljon. Egy kis baki is belecsúszott, a Magyar Tudományos Akadémia helyett kormányt mondott a miniszterelnök, mikor a szakmai hozzáértés csúcsszervét hozta fel egy hasonlatba. Évet értékelt ugyan, de sokkal inkább az előttünk álló évek előttünk álló feladatait és lehetőségeit vette sorra, a múltbeli eseményeket pedig ezek szükségszerű előzményének tekintette.